Református templom

A XVI. század óta a tér ezen helyén mindig templom állt. Legutoljára 1887-ben lett újjáépítve, neoklasszicista stílusban, Szügyi Dániel pap szolgálata alatt. 63 m magas, a Tiszántúl második legmagasabb temploma. Befogadóképessége 2400 fő. A templom orgonáját Bakos Károly munkája.

– – –

Szügyi Dániel, a dévaványai református templom építtetője, akkor is beleírta volna nevét az egyháztörténet lapjaira, ha mást nem tette volna, mint hogy létrehozta ezt az egyháztörténeti szempontból jelentős épületet. De már az építkezés megkezdése előtt tanújelét adta történeti érzékének azzal, hogy lefényképeztette a lebontásra ítélt régi templomot, s az épülőfélben levő újat. Ugyanakkor összeállította az addigi épületek történetének a vázlatát, amit az 1887-ben lehordott templomdombon léteztek. Fia Szügyi Gyula erdőmérnök szerint „Nagy hajlama volt a történetírásra.” Élete szorosan összefonódott a dévaványai református templommal.

1856. október 22-én született Hódmezővásárhelyen. Az elemi iskolát és a gimnázium első osztályát Hódmezővásárhelyen, a gimnázium II.-VI. osztályát Mezőtúron, a VII.-VIII. osztályt és a teológia 4 évét Debrecenben végezte. Az utóbbi helyen az 1879/80-as tanévben esküdtfelügyelő és „köztanító” is volt. Önéletrajza szerint 1880. július 19-én Gyomára bocsátotta fölöttes hatósága segédlelkésznek, ahonnan 1884. május 26-án Dévaványára nevezték ki helyettes lelkésznek. Itt hatalmas feladat: templomépítés várt a lelkészre, aminek megvalósításában az agyvérzést szenvedett paróchus lelkészt, Szabó Gábort fiatal, energikus egyénnek kellett felváltania. Ilyennek látta fölöttes hatósága Szügyi Dánielt. 1884. május 27-től 1887. október 1-ig Dévaványán helyettes -, 1889. január 17-ig időközi-, majd 1929. április 30-ig rendes lelkész.

Egyházmegyei közigazgatási pénztárnok volt 1892-1913-ig, egyházmegyei tanácsbíró 1904-1923-ig, egyházkerületi képviselő 1916-1918-ig.

Az új templom építése előtt nemcsak a régit kellett lebontani, hanem az épület alatt levő dombot is elhordatni, a régi templom anyagából, fából ideiglenes templomot emelni, az új templomnak mély fűtőcsatornát ásatni a szilárd talajba, felhúzatni az új templom falait, abba keményfa padokat és ajtókat állíttatni, majd mikor az új templom falai megrepedeztek, tetemes kölcsönnel helyrehozatni a vállalkozó takarékosságából keletkezett hibát.

/Részlet Bereczki Imre: Szügyi Dániel élete és munkássága c. írásából./

– – –

Szügyi Dániel: Harangavatási beszédének részlete

1924. febr. 10.

„Elmentetek, hadrakeltetek, feltámadtatok, visszajöttetek. Isten hozott titeket! Ezekkel a szavakkal üdvözlünk hazajött kedves harangjaink!

Ünneplő Gyülekezett! Az 1888. és 1889. évben négy testvérharang született  a Thury János harangöntő gyárában, amelyeket nagy ünnepéllyel helyeztünk el az akkor még épülőfélben levő toronyban.

Ezek közül a két kisebb elment, hadrakelt 1916. szeptember 27-én. Ünnepélyesen el sem búcsúzhattunk tőlük. Nagy hirtelenséggel vitték magukkal a katonák. Csak annyit engedtek meg, hogy a két nagyobb testvérrel félóráig együtt szóljanak, együtt sírjanak, együtt búcsúzzanak egymástól és mitőlünk. Majd a leszállás után a két itthon maradt testvér ismét megszólalt… búcsúzott a két kis testvértől, míg ezek a vasúthoz kiérkeztek.

Egy év múlva 1917. november 27-én hadrakelt a legnagyobb testvér is, csak egy harang maradt itt közöttünk, melyre a hit szavai vannak felírva:” Aki hiszen a Fúban, vagyon annak örök élete”/Rom. III. 36./ Oh ha mindent elveszítünk is, a hit velünk marad és semmit se veszítünk. „ Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában.” Hiszünk a legnagyobb testvérharang feltámadásában és hazajövetelében is.

Hálát adunk a jó Istennek, hogy a két kisebb testvér már hazajött.”